Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Lehullott, száraz lomb, száraz (fa)levelek tömege, rétege. Puha, száraz, vastag, zörgő avar; megzördül, zörög az avar. Lába mélyen süppedt az avarba. □ Hullatja levelét az idő vén fája, Terítve hatalmas rétegben alája; Én az avart jártam (Arany János) Gázolt a sarkam síró avarban S aludt a tölgy, a hárs, a nyár. (Tóth Árpád) A tegnap még arany avar | barna sár lett a fák alatt. (Radnóti Miklós)
2. (tájszó) Lábon maradt, le nem kaszált száraz, aszott fű. □ Szakálla úgy nőtt már, mint az avar. (Eötvös Károly) || a. (tájszó) Száraz kóró, giz-gaz, növényi törmelék. □ Avart, asszu kórót szedtek, Kicsiholván tüzet élesztettek. (Arany János)
3. (ritka) Avarral (1) borított terület. Útlan v. úttalan avar. Tűz támadt az avaron. □ Haraggal Bolyga mezőn, avaron. (Vörösmarty Mihály) Tör fel hegynek Ut nélkűli avaron. (Arany János) || a. (tájszó) Kiszáradt, kiaszott mező, rét.
4. jelzői használat(ban) (ritka, régies) Kiszáradt, kiaszott, száraz <növényzet>; aszú. Avar fű, legelő. □ Ami azon túl látszik, az mind avar sivatag, terméketlen homokbuckák. (Jókai Mór) Szikes földön avar legelők és apróbb-nagyobb sóstavak váltogatják egymást. (Eötvös Károly)