AFFEKTÁCIÓ * [ë] főnév -t, -ja (régies írva; affectatio is) (csak egyes számban) (rosszalló)
Az affektál igével kifejezett magatartás, viselkedés; a természetesség ellentéte, affektálás. Egész fellépése, magatartása, modora csupa affektáció. □ Egressy [játékában]
az
affectatiónak egy egész füzére bontakozott ki. (Vörösmarty Mihály) || a. (választékos) Mesterkélt, túlzó, nem őszintének ható írói, költői kifejezésmód. Lírája tele van affektációval.