AUKTOR főnév -t, -ok, -a v. -ja (régies írva: auctor is)
(régies, választékos) Az ókori klasszikus irodalomnak v. a tudományos szakirodalomnak ismert neves képviselője; szerző, író. Görög, latin, iskolai auktor; római auktorok; közgazdasági auktor; a fizika klasszikus auktorai. □ Azt akarom, hogy a többi híres auctorok közé számláltassam. (Mikes Kelemen) Szédület volt hallgatni, mikor fölsorakoztatta
a német és spanyol auktorokat. (Móra Ferenc) || a. (főként többes számban) (iskolai) Ilyen szerző(k)nek a műve(i). A görög auktorokat eredetiben olvassa. Végigolvasta a filozófiai auktorokat. Milyen auktort olvastok most? □ Az asztalon egy könyv hevert szétnyitva a latin auktorok és vizsgajegyzetek mellett. (Babits Mihály)