ASZTALBONTÁS főnév (választékos)
Felkelés az asztaltól (12) vmely társas együttlét, kül. étkezés után rendsz. a háziasszony vagy az asztalfőn ülő tekintélyes személy kezdeményezésére. Asztalbontás után a kertbe vonultak. □ A hadnagy
türelmetlenül várta az asztalbontást. (Mikszáth Kálmán) Pipafüstbe burkolódzik,
Kedves adomákat mesélget, mint asztalbontás után a múlt század öregurai. (Kosztolányi Dezső)