ASZTALTÁRSASÁG főnév
<Vendéglőben, kávéházban, rendsz. ugyanannál az asztalnál> rendszeresen v. időnként összeülő kisebb-nagyobb, állandó társaság.
Jókedvű, vidám asztaltársaság; asztaltársaságunk tagjai. A nyelvész asztaltársaság minden kedden találkozik egy belvárosi kávéházban. □ Földbirtokosok meg én képeztünk törzsvendégi asztaltársaságot. (Vajda János) A legnagyobb ünnepélyességgel meghajtotta magát az asztaltársaság tagjai előtt. (Krúdy Gyula) || a. (
ritka,
irodalmi nyelvben) Asztalnál (1a) ülő társaság, vendégek. □ Ocskay
nagyon megvárta [= elvárta] az asztaltársaság pápista tagjaitól, hogy ők is imádkozzanak. (Jókai Mór)