Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ASZFALT főnév -ot, -ja
  • 1. A természetben előforduló v. mesterségesen gyártható, gyantaszerű, szurokfekete, nyúlós, olvasztható anyag; főként úttestek burkolására, nedvességtől való szigetelésre és festékek készítésére haszn. Az utcát aszfalttal burkolják. A falakat, a kábelt aszfalttal szigetelik.
  • 2. Útnak, utcának ilyen anyagból készült burkolata. Megcsúszott a síkos aszfalton. □ Egy vak koldus ül a körút robajló Sötét aszfaltján. (Juhász Gyula) Aszfaltra rogy egy bús, bitang legény. | Fáradt szegény. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Városi, nagyvárosi utca. Az aszfalton nő fel; → koptatja az aszfaltot.
  • 3. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) A főváros, a nagyváros. Az aszfalt nyelve.
  • 4. (festészet, régies) Sötétbarna, aláfestésre használt lazúrfesték.
  • 5. jelzői használat(ban) Aszfaltból (1) készült. Aszfalt burkolat, járda, lemez, szigetelés, út.
  • Szóösszetétel(ek): aszfaltbeton; aszfaltfőző; aszfaltgyár; aszfalthenger; aszfaltirodalom; aszfaltkátrány; aszfaltlakk; aszfaltmentes; aszfaltpadló.
  • aszfaltos.