ARTIKULÁLATLAN melléknév -ul, (ritk.) -abb artikulátlan (
választékos)
Olyan <hang>, amelyben a hangsorokból felépülő emberi beszédre jellemző tagoltság nem ismerhető fel (ilyen pl. a sírás, nevetés, köhögés hangja v. az állati hang).
Artikulálatlan hang, ordítás, üvöltés. □ Artikulálatlan hangok törtek elő szájából. (Karinthy Frigyes) Egy néma koldus bömbölt artikulátlan hangokon. (Babits Mihály)