Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ARTIKULÁCIÓ főnév -t, -ja (régies írva: articulatio is)
  • 1. (nyelvtudomány) A beszédhangot képző szervek működése, ill. működésének módja. || a. (nyelvtudomány) Vmely hang képzésének a módja: az a helyzet, amelyet ezek a szervek a hang ejtése közben elfoglalnak; hangképzés. A magyar "a" hang artikulációja. || b. Az a mód, ahogyan vki beszéd közben (az egyes hangokat szabatosan v. hanyagabbul képezve) a szavakat kiejti. Jó, rossz az artikulációja.
  • 2. (zene) Egyes hangok v. hangok kisebb csoportja megszólaltatásának az a módja, hogy a hangokat egymáshoz kötik v. szétválasztják, tagolják.
  • 3. (bonctan) Ízület.
  • artikulációjú; artikulációs.