ARRAFELÉ határozószó, mutató, (
népies) arrafele
- 1. Nagyjából a mutatással megjelölt v. a szövegkörnyezettel meghatározott távoli pont irányába; abba az irányba, megközelítőleg arra (II. 1). Arrafelé bandukolt. Arrafelé vitt az útja. Arrafelé fordult, amerről a hangot hallotta. □ Arrafelé Miklós fékét kanyarítja [= lovát irányítja]. (Arany János) Felemelte az ostorát s arrafelé bökött. (Móricz Zsigmond)
- 2. Nagyjából ott, azon a vidéken, környéken, tájon; megközelítőleg arra (II. 2). Én is arrafelé lakom. Arrafelé az a szokás.