Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ARRAFELÉ határozószó, mutató, (népies) arrafele
  • 1. Nagyjából a mutatással megjelölt v. a szövegkörnyezettel meghatározott távoli pont irányába; abba az irányba, megközelítőleg arra (II. 1). Arrafelé bandukolt. Arrafelé vitt az útja. Arrafelé fordult, amerről a hangot hallotta. □ Arrafelé Miklós fékét kanyarítja [= lovát irányítja]. (Arany János) Felemelte az ostorát s arrafelé bökött. (Móricz Zsigmond)
  • 2. Nagyjából ott, azon a vidéken, környéken, tájon; megközelítőleg arra (II. 2). Én is arrafelé lakom. Arrafelé az a szokás.