Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ARMATÚRA főnév ..rát, ..rája
  • 1. (műszaki nyelv) <Gépen, készüléken> rendsz. kisebb tárgyakból álló felszerelés. A bura és az ernyő a lámpa armatúrája. || a. (műszaki nyelv) Folyadékok, gázok, gőzök, képlékeny anyagok áramlását szabályozó, elzáró, ill. mérő műszerek összessége. A manométer a gőzkazán armatúrájához tartozik.
  • 2. (műszaki nyelv) Egyenáramú generátornak v. motornak lemezelt vasból készült és szigetelt, gombolyított vörösréz tokkal forgó része, lágyvas lemezekből összepréselt gyűrű v. henger alakú test. Csillagos, fogós, furatos, gyűrűs, hornyos, sarkos, sugaras, szárnyas armatúra. A villamosságban az armatúrát burkolják.
  • 3. (műszaki nyelv) Az a lágyvas, amelyet a mágnes sarkai közé iktatnak, hogy erősségét növeljék. Lemezelt armatúra.
  • 4. (építészet) Vasbeton szerkezetek gömbvasból készített váza. Az armatúra szerelése.
  • 5. (gépkocsizás, repülés) <Gépkocsikon, repülőgépeken> a vezetéshez szükséges műszerek, ill. az ezeket tartalmazó szerelékfal. A vezető állandóan figyelte az armatúrát.
  • Szóösszetétel(ek): armatúraáram; armatúrabandázs; armatúrafogazás; armatúrakerék; armatúralánc; armatúramenet; armatúratekercs; armatúratengely; armatúraterhelés; armatúraveszteség.
  • armatúrájú; armatúrás.