Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
ARISZTOKRATA főnév és melléknév (régies írva: aristocrata is)
I. főnév ..tát, ..tája
1. Főnemesi származású és rangú egyén; az arisztokrácia (1) tagja. Igazi, született arisztokrata. □ Halál, halál az arisztokratákra! (Madách Imre) A színház egy időben csak az arisztokraták mulatsága volt. (Ambrus Zoltán) Mind az öt prominens hölgy volt. Három híres kokott, egy nagy énekművésznő és egy arisztokrata. (Hunyady Sándor)
2. (átvitt értelemben, gyak. gúnyos) A többiektől elkülönülő, magát előkelőbbnek tartó, magának külön jogokat követelő egyén. Valóságos arisztokrata. □ Nagygazda nem káromkodik és nem dalol. Nagygazda már arisztokrata. (Móricz Zsigmond)
II. melléknév Az arisztokratákhoz (I. 1), az arisztokráciához (1) tartozó, az arisztokratákra jellemző. Arisztokrata hölgy; arisztokrata világnézet. □ Nincs drámaíró, akiben az arisztokrata érzület erősebb és következetesebb volna. (Ambrus Zoltán) A mindennap új ruhában sétáló előkelő sziluett az arisztokrata úr serdülő fiának bilincselte le különösen figyelmét. (Kuncz Aladár)