ARCHAIZMUS [r-ch] főnév -t, -ok, -a
(nyelvtudomány) Elavult v. elavulóban levő szó, kifejezés, nyelvtani alak v. szerkezet. || a. (irodalomtudomány) <Irodalmi műben> korfestés, hangulatkeltés céljából tudatosan használt régies szó, kifejezés, nyelvtani alak v. szerkezet. A Buda halála archaizmusai. || b. (művészettörténet) <Képzőművészetben> a művész által hasonló céllal, tudatosan alkalmazott régiesség, régies forma. Építészeti, festői, szobrászi archaizmus.