ARCPIRÍTÓ melléknév, (régies) orcapirító
Olyan <megnyilatkozás, tett, viselkedés>, amely durvaságával, szemérmetlenségével v. megalázó voltával annyira felháborít, oly szégyent okoz, hogy arcunk belepirul. Arcpirító beszéd, gorombaság. □ Arcpirító szégyenérzet vett erőt rajta. (Herczeg Ferenc) Az apa ingerülten elfordult. Szégyelte, hogy hallotta azt,
ami sok keserves csalódást, arcpirító fölsülést okozott neki. (Kosztolányi Dezső)