ARCÁTLANSÁG főnév -ot, -a, (
népies,
régies) orcátlanság
- 1. (választékos) Az arcátlan (1) melléknévvel kifejezett (emberi) tulajdonság; kihívó v. durva szemtelenség, pimaszság. Hogy lehet egy emberben ennyi arcátlanság?
- 2. (régies) Az arcátlan (2) melléknévvel kifejezett tulajdonság; az erkölcsi érzék, szégyenérzet hiánya; nyílt szemérmetlenség, szégyentelenség.
- 3. (választékos) Vkinek, vminek arcátlan (12, ill. 3) volta. Beszédének, viselkedésének arcátlansága. Felháborító ennek a suhancnak az arcátlansága.
- 4. (választékos) Arcátlan (3) viselkedés, magatartás, cselekedet v. beszéd, kijelentés. Ez a legnagyobb arcátlanság! Arcátlanság ilyet mondani!