Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Az ember fejének előrésze, amelyen a szem, orr, száj van. Borotvált, érdekes, halvány, finom, markáns, napbarnított, sápadt, szép arc; az arc színe, vonásai; könnytől → ázik vkinek az arca; haja → belelóg vkinek az arcába; → belemászik v. jól belemászik vkinek az arcába; vkinek az arcába → köp; arcába nevet vkinek: szemtől-szembe, egyenesen feléje fordulva, kineveti; vkinek arcába vág vmit; (átvitt értelemben is) kíméletlenül, éles hangon, egyenesen feléje fordulva kellemetlen dolgokat mond vkinek; arcra borul: hódolata jeléül a földre térdel, s arcát a földre hajtja; arcáról csurog a veríték; → elrejti az arcát; arcát vkire, vmire → emeli; arcát vkihez → emeli; arcát vhova, vmibe → rejti; arcát kezébe → temeti; vkit arcul csap, üt, (tréfás) legyint: vkinek arcát kezével, tenyerével megüti; (átvitt értelemben, 1945 után) arccal vmi felé: elsősorban vele törődve, legsürgősebb feladatnak, teendőnek tekintve. □ A király szólt: "bajnok! nyisd fel sisakodat, Mondd neved s mutassad vitézi arcodat". (Arany János) És látom újra ifju arcodat, Mikor még másért nem dobbant szived. (Vajda János) || a. (átvitt értelemben) <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> testünknek ez a része, mint vmely lelkiállapot tükrözője, kifejezője; arckifejezés. Barátságos, buta, csodálkozó, bosszús, bús, dúlt, elszontyolodott, ellenszenves, érzéketlen, fanyalgó, fontoskodó, gondterhelt arc; halálra vált arc; haragos, kérő, komoly, merev, mosolygó, nyájas, savanyú, semmitmondó, szenvedő, szelíd, szomorú arc; tenyérbemászó v. → tenyérbe szaladó arc; ünnepélyes, üres arc; arcának a kifejezése; arcának → lángolása; az arc tündöklése ←; → ég az arca; → elpirul vkinek az arca; → elsötétedik az arca; felderül az arca; vkinek → kigyúl az arca; → kigyullad vkinek az arca; lángol, lángba borul v. egy → láng lesz az arca; → megnyúlik az arca; → hosszúra nyúlt arccal; → pirul vkinek az arca; ragyog az arca; vmi az arcába → kergeti a vért; a vér az arcába → szökken, tolul; → elváltozik arcában; nincs → bőr az arcán; mosoly suhan át (→ átsuhan) vkinek az arcán; mosoly → játszik az arcán; arcának egy izma sem rándul: <rendsz. azért, mert teljesen nyugodt marad, uralkodik magán>; arcára → erőltet vmit; arcára → erőszakol vmit; arcára → fagy vmi; vmi van → írva az arcára; arcáról → lefagy vmi; vkinek az arcáról leolvas vmit; (majd)→ lesül v. (majd) leég a bőr az arcáról; → lesugárzik vkinek az arcáról vmi; vmi lángba → borítja vkinek az arcát; vmilyen arcot → csinál (vmihez, vmire); arcát → elfutja a pír, a pirosság v. a láng; → elfutja v. elönti a vér az arcát; jó arcot → mutat; vmilyen arcot → ölt; vmilyen arcot → vág (vmihez); jó arcot → vág vmihez; arcokat → vág; vmilyen arcot → vesz magára. Szóláshasonlat(ok): olyan az arca, mintha savanyú → almába harapott volna; olyan arcot vág, mint aki → háromig se tud számolni. □ Erzsike savanyú arcot vágott a biztatáshoz. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) □ Ismét magyar lett a magyar. Lángol, piroslik az arca. (Petőfi Sándor)
2. Az ember fejének az orr és a száj mellett található két húsos, párnás része; orca. Beesett, kifestett, piros, pufók arc. Gömbölyű arca volt. Arca majd kicsattant. A melegtől égni kezdett az arca. A láz rózsákat → fest az arcára. A vér → lefut az arcáról. → Kikeni az arcát. → Kimázolja az arcát. □ A leány arca piros lett, mint a rózsa. (Mikszáth Kálmán) Kifestett arcát angyalarcnak látom. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, választékos) Vminek külső megjelenési formája, külseje; arculat. Az ötéves tervek megváltoztatják Budapest arcát. Ahol a szocializmus virágzik, ott a föld új arcot ölt. □ Szebb arcot ölt e föld kies határa. (Kölcsey Ferenc) [Pestnek] negyvenöt év előtti arcáról beszélek. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) Vkinek, vminek igazi arca: igazi egyénisége, mivolta. A reakció igazi arca; ez az ő igazi arca.