ASZKETIKUS [ë] melléknév -an, -abb, (
választékos) aszkétikus
Aszkétára (12) valló, jellemző, aszkétához illő; az élet örömeiről lemondó.
Aszketikus életmód, felfogás, szigor, szokások. □ Régóta fojtogatott fukarság lesett a szeméből és szigorú, szinte aszkétikus önzés. (Babits Mihály)