AMATŐRSÉG főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
- 1. Az amatőr (I. 1, 1a) melléknévvel kifejezett jelleg; vkinek (vmiben) amatőr volta. Amatőrségét kétségbe vonták.
- 2. Vmivel kedvtelésből, műkedvelőként való foglalkozás, műkedvelősködés, amatőrködés. A sakkozásban megmaradt az amatőrségnél.