APOSTOLKODIK tárgyatlan ige -tam, -ott, -jék (-jon) (
választékos)
- 1. <Vmely nemes ügy, eszme érdekében> buzgólkodik, apostoli (2) munkát végez. A szövetkezeti gondolat érdekében apostolkodik.
- 2. (ritka) <Jelentéktelen ügyben> nagyképűen, apostolként viselkedik, játssza az apostolt. □ Izdenczy az udvari kancelláriában túlságos hévvel apostolkodik. (Vas Gereben) Bakalovics úr
erélyesen apostolkodik az udvaron. (Tolnai Lajos)
- apostolkodás; apostolkodó.