APELLÁTA [ë] főnév ..tát, ..tája, (régies) appelláta [ë]
(bizalmas) Tiltakozás, fellebbezés <vmely határozat, rendelkezés, sérelem, igazságtalanság ellen>. Ez ellen nincs apelláta. Parancsa ellen nem volt apelláta. || a. (jogtudomány, régies) (Bírósági) fellebbezés, föllebbvitel (lehetősége, ill. fokozata). A legfelső apellátán is elvesztette a pert. □ A pört minden appellátán keresztül vitte. (Széchenyi István) A végrehajtás ellen nem adhatott be appellátát sehová. (Mikszáth Kálmán)