ALVEZÉR főnév
(
régies) <Rendsz. vmely hadseregben> rangban a (fő)vezér után következő vezető személy.
Bottyán és Esze Tamás Rákóczi alvezérei voltak. □ [A magyarság] alvezért, második, harmadik
embert, alattvalót nem bír találni elég számban fiai közt. (Széchenyi István) Ali
halála előtt összehivatá alvezéreit s megesküdteté őket, hogy a várat az utolsó lehelletig
védeni fogják. (Jókai Mór) || a. (
politika,
sajtónyelvi,
régies) <Vmely pártban> a pártvezérnél kisebb jelentőségű, de intézkedő vezetőségi tag, vezető egyéniség.