Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. <Rámutatással:> az ott levő személyek v. dolgok számával, mennyiségével, tömegével egyező v. azokhoz hasonló mennyiségű, számú, tömegű. [Sok könyved van?] Annyi [= amennyit ott látsz].
2. <Rámutatás nélkül, a beszédbeli v. szövegbeli összefüggésre támaszkodva:> a (távollevő) szóban forgóhoz hasonló számú, mennyiségű, tömegű. Láttam a búzátokat, a miénk is éppen annyi lett. Egy forint nem sok, de annyit sem ér. □ Hiszen erről egyetlen szó nem sok, de annyit sem ejtettünk. (Mikszáth Kálmán) || a. Az előzményekben v. a következőkben megjelölt, részletezett számú, mennyiségű, tömegű (a mellékmondat kötőszava rendsz. mint, hogy, mintha, ahány, amennyi). → Ahány , annyi (Éppen) annyi vendég jött, ahányat vártunk. Annyi szövet kell ehhez is, mint ahhoz. Van annyi esze, hogy ezt nem teszi meg. Ahány ház, annyi szokás. □ Ahány falu, annyi viselet, hajszín, szoknya, kendő. (Hunyady Sándor) || b. (megelőző szorzó számnévvel) Annyiszor annyi, ahányszor a számnév megjelöli. Kétszer, háromszor, tízszer, százszor annyi.
3. (fokozó értelemben, következményes v. hasonlító mellékmondattal v. anélkül) Olyan rendkívül nagy számú, mennyiségű, tömegű; olyan sok. <Nyomósítva> annyi, de annyi. Annyi nép volt ott (, hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni). Minek veszel annyi szövetet? Annyi a pénze, mint a pelyva. □ Az nem lehet, hogy annyi szív Hiában onta vért (Vörösmarty Mihály) Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen, Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjem. (Arany János) Annyi fény volt, annyi ember, | annyi lány és annyi ifjú, | ismeretlen ismerősök. (Kosztolányi Dezső) || a. Olyan nagyfokú; olyan. Annyi lelkesedéssel beszélt, hogy mindenkit meggyőzött. Annyi rajongással beszél róla! □ Akasztassa föl [az öregbírót] , mondja a kérdett annyi buzgósággal, mintha üres gyomorral a terített asztalhoz hívnák. (Vas Gereben) || b. (régies) Akkora, olyan nagy. □ Annyi úr mindenesetre lett belőle, mint ami te vagy. (Vas Gereben)
4. Olyan kis számú, csekély mennyiségű, tömegű; olyan kevés (mint a szóban forgó, a helyzetben meghatározott). Annyi, amennyi ←; → amennyi, annyi; → ahány, annyi v. annyi, ahány. Annyi pénzzel hozzá sem kezdhetünk. (szójárás) annyi baj legyen: az legyen a legkisebb baj. □ Annyi földet sem mondhat övének, Melyben egykor koporsója fér meg. (Petőfi Sándor) Elsápadt, hogy annyi vér se maradt benne, Mennyi egy szúnyognak egyszer elég lenne. (Arany János)
II. (főnévi) -t, -ja
1. Ahhoz hasonló mennyiség, tömeg <vmiből, amelyről beszélünk, amelyet az előzményekben részleteztünk, amelyet a következőkben jellemzünk v. részletezünk>. Csak annyit tud, mint tavaly. Annyi fér erre a szekérre, mint a másikra. || a. Olyan nagy, ill. kis mennyiség vmiből, <amilyet a mellékmondatban kifejezünk>. Annyit eszik, mint egy ló [= sokat], mint egy madár [= keveset]. || b. Olyan mennyiségű pénz v. egyéb érték, <amilyenről már szó volt, ill. amelyet a következőkben részletezünk>. Ér annyit az én házam is, mint a tiéd. □ A jámbor paraszt beszélhetett, hogy ő is annyiban kapta, amennyiben adja. (Jókai Mór)
2. <A mennyiségi vonatkozás bizonyos fokú háttérbe szorulásával:> az, <ami a beszédhelyzetben v. a mellékmondatban kifejeződött>. Annyi bizonyos, igaz, szent (, hogy.); elég annyi, hogy : elég az hozzá ; annyiba → veszi, mintha ; annyiban → marad; az egész csak annyiból áll, hogy ; annyit mondhatok, hogy ; annyival is inkább: annál is inkább. □ Ez egyszer csak annyit mondok: Jó soká voltunk bolondok. (Petőfi Sándor) Annyit máris megállapítottam, hogy nem lakhatunk egy környéken. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Annyi, mint(ha) ; annyit tesz, mint(ha) : azt jelenti, hogy; úgy fogható fel, úgy tekinthető. Annyi, mintha semmi sem történt volna. Ezt tűrni annyit tesz, mint lemondani minden jogodról. □ Kapudán basa annyi, mint nálatok a főtengernagy. (Jókai Mór) Elhiszem, de ez csak annyi, mint semmi. (Mikszáth Kálmán) A francia klasszikusokról kárhoztató ítéletet mondani annyi, mint sutba dobni egy nagy korszak szellemi kincseit. (Ambrus Zoltán) || b. (ritka) Annyi, mint: <számolási művelet eredményének közlésében, az alanyi és az állítmányi részben szereplő mennyiségek egyenlőségének kifejezésére:> az. Kétszer kettő annyi, mint négy.
3. (tájszó) <Vmely kijelentés, állítás befejezéséül:> ennyi (ez) az egész, eddig van. □ Ha a felhő esik, hát magától, a maga kedvéért esik s annyi. (Tolnai Lajos)
4. Annyi, amennyi, (régies) annyi, mennyi: nem fontos, hogy mennyi; valamennyi; a lehetőséghez képest egy kevés. □ [A papok] annyit mennyit segítendők saját lelkiismeretükön, a puska elsütésekor mindig félrenéztek. (Vas Gereben)
III. (ragos alakok, határozószó-szerűen) <Személyekről szólva.>
1. -an: a) az előzményekből ismert v. a következőkben megjelölt, részletezett számban, számmal. Tegnap ötvenen jöttek, ma is leszünk annyian. Mi is voltunk annyian, ahányan ők; b) (felkiáltó mondatban v. hasonlító, ill. következményes mellékmondattal kapcs.) Olyan sokan. Annyian járnak itt! Annyian voltak, mint a sáskák! □ Korunkban annyian hazudnak szép elveket (Eötvös József) Az én apám, ha egyet szólna, Vígan annyian nem élnének És boldogan. (Ady Endre) c) Annyian, amennyien: néhányan, nem sokan.
2. Annyiban: a) a beszédhelyzettel, a szövegkörnyezettel meghatározott, szóban forgó állapotában, helyzetében; úgy. Annyiban hagyja (a dolgot): nem akar rajta változtatni, beletörődik; annyiban marad vmi. □ Édes bátyám, ez sem fog annyiban maradni. (Jókai Mór) Ez akkor annyiban maradt. (Mikszáth Kálmán); b) olyan mértékben; abban a tekintetben. Ez csak annyiban fontos, amennyiben v. hogy v. mert □ Annyiban mégis ő maradt a vesztes, hogy otthagyott a csatatéren valamit, amit nem adott volna a világ minden lováért. (Jókai Mór) Annyiban igazi nagyúr volt, hogy inkább fölfelé volt dölyfös, mint lefelé. (Herczeg Ferenc)
3. Annyiból: (népies) a) <megszorító, korlátozó árnyalattal:> abban a tekintetben, vonatkozásban, olyan mértékben; annyiban. Annyiból hibás, hogy nem szólt idejében. □ Galiba Pál úr annyiból ördög, hogy pénzért mindent megtesz. (Vas Gereben); b) (ritka) abban a tekintetben, abból az okból, szempontból; azért. □ Én a tavaszt csak annyiból kívánom, Mert melegebbek lesznek a napok. (Petőfi Sándor)
4. Annyira: a) az ismert, szóban forgó v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt távolságra; olyan messze (ill. közel). Az én puskám is annyira hord, mint a tiéd. A szüleim lakása annyira van innét, mint az iskola. A hivatalom annyira van ide, hogy gyalog is járhatok; b) (rendsz. a jut, megy, visz, van igékkel kapcs.) (átvitt értelemben) <Személyről szólva:> olyan helyzetbe, állapotba, viszonyok közé, amilyenről szó van v. amilyet a következőkben közelebbről részletezünk. Tizennyolc éves korában annyira jutott, hogy maga keresi kenyerét. Annyira még nem vagyunk, hogy könyörögjünk. □ Esküvel fogadja, Hogy magát életben soha meg nem adja, Sok ember kipusztul, míg annyira menne. (Arany János) Még sohasem tudtam annyira vinni, hogy meg tudjam különböztetni, melyik a rozs-, melyik az árpavetés? (Jókai Mór); c) <Dologról szólva:> a helyzet megérésének olyan fokáig; addig, odáig. A dolog annyira jutott, hogy dönteni kell. Annyira vitte a dolgot, hogy már senki sem bízik benne. □ Annyira ment a dolog, hogy a vitatkozó felek egymást szásznak és góbénak kezdték csúfolni. (Jókai Mór); d) az ismert, szóban forgó v. a mellékmondatban közelebbről megjelölt módon, fokban, mértékben. Tegnap nagyon fájt a fülem, ma már nem annyira. Annyira szereti gyermekét, hogy mindenről lemond érte. Annyira megdöbbent, hogy szólni sem tudott. □ Minden dolog Csak annyira érdekel, Amennyire rajta is fog, Néki is kell, vagy nem kell. (Kisfaludy Sándor) □ Soha még épület nem hatott annyira Malinkára, mint ez a vén fészek. (Mikszáth Kálmán); e) <érzelmileg erősen színezett megnyilatkozásban a hozzáérthető hasonlat elhagyásával:> igen nagyon, rendkívül nagy mértékben. De mikor annyira gyűlölöm ezt az embert! □ [A kürtősfánk] oly piros lett és belül annyira fehér s olyan jó szívós, rágós: igazán a mi fogunkra való volt. (Móricz Zsigmond); f) nem annyira , mint (inkább): nem lenne szabatos meghatározás az, hogy hanem v. inkább az, hogy Nem annyira fáj a seb, mint inkább viszket. Nem annyira szép, mint inkább bájos.
5. Annyiszor: a) az ismert, a szóban forgó számnak, alkalomnak, esetnek megfelelő számban, alkalommal, esetben. Öcsém háromszor találkozott vele, én is annyiszor láttam.; b) <erős érzelmi nyomatékkal:> olyan sokszor; nagyon sokszor. Ezt már annyiszor hallottuk! Már annyiszor megígérted! □ Ez a föld, melyen annyiszor Apáid vére folyt (Vörösmarty Mihály); c) (főmondatbeli utalószóként) a mellékmondatban közelebbről meghatározott alkalommal, ízben. Annyiszor , ahányszor (amennyiszer, mint) annyiszor figyelmeztette, ahányszor csintalanságon érte. Annyiszor leírta, amennyiszer kellett. Annyiszor voltam náluk, mint ők énnálam.; d) (főmondatbeli utalószóként, hogy kötőszavas mellékmondattal) olyan sokszor. Annyiszor ismételte, hogy már unta. □ Annyit emlegette és annyiszor lovát, Hogy végre is huszárnak kellett hinni magát. (Garay János) Ürömével a tapasztalás Sötét pohárból annyiszor kinált, Hogy ittam volna inkább a halált! (Petőfi Sándor); e) (ritka) annyiszor, amennyiszer: néhányszor, nem sokszor, elég ritkán. Hát volt itt, annyiszor, amennyiszer.
6. Annyit: olyan mértékben, fokban; olyan sokat, ill. keveset; olyan sokáig; olyan sokszor, gyakran. Annyit alszik, mint egy mormota. Annyit kérdez, hogy alig győzök rá felelni. Csak annyit dolgozik, amennyit muszáj. □ Még annyit kérheti az istent, hogy végre is meghallgatja. (Vas Gereben) || a. Annyit: <érzelmileg színezett beszédben:> olyan sokat, nagyon sokat; olyan sokszor, olyan gyakran. Annyit fecseg. Annyit jár hozzánk! Ne zaklass annyit!
7. Annyival (is) inkább: annál inkább. Ezt annyival (is) inkább elvárhattuk tőle, minthogy régebbi kijelentéseiben szinte megígérte.
IV. (összetétel utótagjaként, tőszámnévi v. törtszámnévi előtaggal). Az előtagban kifejezett szám és az annyi-val jelölt szám, mennyiség szorzatával egyenlő <számú, mennyiségű>. → félannyi, → feleannyi, → kétannyi; negyedannyi, százannyi, tizedannyi. Tavaly háromannyi almánk volt, mint az idén. Tízannyi látnivaló volt a vásáron, mint máskor. □ Ezer-annyit fog érni tárházam, ha e kincset benne találhatom. (Dugonics András) Adjon isten neked jövőre ezer annyit. (Arany János)