ANYAKÖNYV főnév
Személyek és velük kapcsolatos bizonyos események, ill. személyi állapotok nyilvántartására való, az illetékes hatóság által vezetett könyv.
Állami, egyetemi, egyházi, iskolai anyakönyvek; halotti, házassági, születési anyakönyv. Az anyakönyvbe feljegyez vmit. Az anyakönyvből töröl vmit. □ Hatvan évhez közelíthetett, bár az anyakönyv szerint alig haladott ötvenen túl. (Kemény Zsigmond) Éjszaka
az is eszibe jutott [az asszonynak]
, hogy nini, hiszen Valért is az ő nevire írták be az anyakönyvbe. (Móra Ferenc)
- Szóösszetétel(ek): anyakönyvvezetés.
- anyakönyves.