ANNUITÁS főnév -t, -ok, -a (
pénzügy,
mennyiségtan)
- 1. Vmely nagyobb összegű, hosszabb lejáratú kölcsönnek terv szerinti törlesztésére időszakonként rendszeresen fizetendő, meghatározott egyenlő részlet, amely a tőketörlesztésen kívül az esedékes kamatot is magában foglalja. Évi, félévi annuitás.
- 2. <A járadékszámításban> bizonyos pénzösszegnek összegyűjtésére v. vmely járadéknak meghatározott idő után való élvezésére egy pénzintézethez v. biztosítóhoz kamatozás végett rendszeres időközökben befizetendő meghatározott összeg, tőkerészlet. Befizeti az annuitást.
- annuitásos.