ANDALOG tárgyatlan ige ..lgok, ..lgott, -jon; -ni v. (
ritka) ..lgani
- 1. (kissé régies, választékos) Önfeledten belemerül az érzelmeibe; álmodozik, méláz. □ E helybe andalogni jó, E hely poétának való. (Csokonai Vitéz Mihály) Szőke lányka andalogva Hallgatott a halk zenére. (Tompa Mihály) Túlparton egy halász űl, andalog: Fejérlik a hal, melyet néha fog. (Arany János) || a. (régies, költői) Vmiben elmélázva, ábrándozva gyönyörködik. □ Hagyj andalogni még A rózsás arcokon. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (választékos, néha tréfás) Mélázva, ábrándozva, lassan, sétálva jár. A szerelmes pár a tó partján andalog. □ Költők s andalgani mennek az éjbe. (Arany János) Összeölelkezve andalogtunk a parton. (Gárdonyi Géza) Andalog az úton, kissé sántikál, mert mezítláb jár persze. (Nagy Lajos) || a. (régies, költői) Bizonytalanul tévelyeg. □ Egy árva gyermek andalog, Szivét bú tölti el. (Eötvös József)
- Igekötős igék: elandalog.
- andalgás.