ANALÍZIS főnév -t, -ek, -e [ë, e] v. (
ritka) -ok, -a
- 1. (választékos) Vmely dolognak, összefüggésnek v. jelenségnek elemeire, alkotó részeire való felbontása; elemzés. || a. (tudományos) Ez az eljárás mint tudományos kutató módszer. Az analízist rendszerint a szintézissel együtt szokták alkalmazni. A fogalmi analízissel valamely kifejezésnek többféle jelentését állapítjuk meg.
- 2. (mennyiségtan) A mennyiségtannak az az ága, amely a sorok elméletével, a differenciál- és integrálszámítással, a függvények elméletével, a variációszámítással foglalkozik. || a. (mennyiségtan) Vmely mennyiségtani problémának egyenletekkel, algebrai úton való megoldása.
- 3. (vegyi ipar) Vmely vegyületnek elemeire, alkotó részeire való felbontása, s részeinek megállapítása mennyiségi és minőségi szempontból.
- 4. (művészettörténet, irodalomtudomány, zene) Vmely műalkotásnak esztétikai, formai, ill. tartalmi vizsgálata, részekre bontással. □ Kivételes műveltség, a nézőpontok emelkedettsége, az analízis ereje,
: íme, ezek a tulajdonságok jellemzik az új kritikust. (Ambrus Zoltán)
- 5. (fizika, zene) A hangokban rejlő felhangoknak vizsgálata füllel v. műszerekkel. A hangok fizikai analízise.
- 6. (orvostudomány, lélektan) Lélekelemzés. Analízissel foglalkozik. Analízis segítségével próbálják gyógyítani.
- analízises; analízisű.