ANDALÍTÓ melléknév -n v. -an, -bb (irodalmi nyelvben)
Olyan <dolog>, amely andalít. Andalító hangulat, illat, zene. □ Elmerülve nézek arcod Andalító bájira. (Vörösmarty Mihály) Kis tücsöknek andalító Hangja rezgett a homályban. (Vajda János) Az óra belsejéből
andalító, ősrégi dallam hangzott. (Herczeg Ferenc)