Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
AMERRE határozószó, vonatkozó (kötőszóként) (gyak. a főmondatban arra rámutató szóval)
1. A vele kapcsolt mondatban megjelölt irányban; amely irányban. Menjen, amerre akar. Arra menjünk, amerre a múltkor. □ Éva arra kívánt menni, amerre a pillangók. (Gárdonyi Géza)
2. A vele kapcsolt mondatban megjelölt helyen; ahol. Amerre jártunk, szép rétek és legelők voltak. □ Amerre én járok, még a fák is sírnak. (népköltés) Amerre Marci járt, volt harang szólása. (Petőfi Sándor) Minden ablak megnyílt, amerre a hintók elrobogtak. (Mikszáth Kálmán)
3. <A főmondatban utaló szóval kifejezett v. csak hozzáértett összességre utalva, gyak. csak szóval nyomósítva:> a) amilyen sok irányban; akármerre. Amerre (csak) nézek, (mindenütt) hullámzó búzatáblákat látok; b) amilyen sok helyen; akárhol. Amerre (csak) jártam, (mindenütt) szívesen fogadtak.
4. (bizalmas) Arra, amerre: mindegy, hogy merre, akárhova; semmi közöd hozzá, hogy merre. [Merre mész?] Arra, amerre.