Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

AMARRA határozószó, mutató
  • 1. <Az arra szóval szemben, mint annak hangsúlyozott, helyesbítő v. ellentétes párja:> tőlem, a beszélőtől távolabb fekvő másik hely felé; abban a másik irányban; azon a másik irányban mutatott tájon. Mi (nem arra, hanem) amarra megyünk. Amarra egy erdő látszik.
  • 2. <Az erre, emerre szavakkal szemben:> a távolabbinak jelzett irányban; a távolabbinak jelzett tájon, helyen; arra. Nem erre jön a szekér, hanem amarra megy. A község nem erre van, hanem amarra. □ Valami amarra világosabb volt, … odament s fölvette. Papírzacskó volt. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben) Arrafelé, a tárgytól arra eltérve. □ Előlépve, elkanyargatá erre meg amarra szokott törvényes stílusban beszédét. (Jókai Mór)
  • 3. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Erre, amarra: <enyhe szitkozódásokban a szitok tréfás helyettesítésére>. □ Láncos lobogós teringette! Aki erre amarra áldotta: mi bajod hát, beszélj! (Jókai Mór)