Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. Olyan, aki, ami alszik. Alvó gyerek, kutya; felébreszti, felkelti vkiben az alvó oroszlánt ←. □ A gyalogúton haza lépkedett, | karján tartva az alvó kisdedet. (Gárdonyi Géza) Fölemelte a saját dunnáját s az alvó lányra terítette, ő meg betakaródzott a fia télikabátjával. (Nagy Lajos) || a. Olyan, ami alvásra való, alkalmas, haszn. Felállítottunk néhány alvó alkalmatosságot.
2. (átvitt értelemben, választékos) Olyan, ami (ideiglenesen) nem ad életjelt, működését, mozgását szünetelteti; szunnyadó. Alvó falu, indulat; az alvó természet. □ Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet! (Berzsenyi Dániel) Vad indák gyűrűznek körül, Míg a föld alvó lelkét lesem. (Ady Endre) || a. (átvitt értelemben) Olyan <növény v. annak része>, amely még nem érte el fejlődése tetőpontját, nem nyílott ki. Alvó rózsa, rügy, szem. □ Eszébe jutott, hogy egy alvó szemet, amit kertész korában kötve felejtett, kibontson. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ja
1. Az a személy, aki alszik. Jó, rossz alvó; az alvók egészséges horkolása. Nem szabad az alvót megijeszteni. □ Virrada sok alvó örökös éjjelre. (Arany János) Megrezzent és összerázkódott, mint mikor alvót érint idegen kéz. (Mikszáth Kálmán) Nem volt rossz alvó, de azt a félórát sem akarta kivárni, amíg az álom természetes módján zárja le pilláit. (Hunyady Sándor)
2. (régies) Hálószoba. □ Hogy nyitni akarja, nem nyílik az alvó. (Arany János)