ALVÁS főnév -t, (-ok), -a
Az al(u)szik igével kifejezett állapot; az a tény, hogy vki, vmi alszik; az emberi, állati szervezetnek az ébrenléttel ellentétes, ismétlődő időszaki állapota, amelyben a tudat működése és a tudatos mozgás teljesen v. nagyrészt szünetel, a test nyugalomban van, s ezáltal a szervezet pihen, felfrissül, testi és szellemi erői megújulnak.
Éber, egészséges, jóízű, nyugodt, nyugtalan alvás; a gyermek, a macska alvása; alvás közben; → meghúzza az alvást; alvást színlel. || a. Az ebben az állapotban való pihenés, nyugalom, felfrissülés.
Hosszú, rövid alvás; délutáni, ebédutáni, éjszakai alvás; az alvás ideje; a beteg alvása. Nekem elég hat órai alvás. Gyermeknek több alvásra van szüksége. □ Kis vártatva Gyuri is megkívánta az alvást. (Mikszáth Kálmán) Mindentől félek nyugtalanul, Már nincs se alvásom, se álmom. (Ady Endre) || b. Ilyen célú, rendsz. éjszakai fekvés; hálás.
Ágyban, együtt, külön (való) alvás.