ADJUTÁNS * [dj v. ggy] főnév -t, -ok, -a
- 1. (katonaság, régies) Segédtiszt. Az ezredes parancsot adott adjutánsának. □ Ugyan koppantsa meg a gyertyát! szólt adjutánsa felé fordulva a tábornok. (Vas Gereben) Megszűntem a kapitány adjutánsa lenni. (Jókai Mór) || a. (régies) Uralkodók, államfők mellé beosztott, rendsz. magasabb rangú tiszt; hadsegéd, szárnysegéd.
- 2. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas, néha tréfás) Vkinek állandó kísérője, segítőtársa, munkatársa, bizalmas embere. □ Luthernak egyik
lelkes és tevékeny adjutánsa. (Széchenyi István)
- adjutánsi; adjutánskodik; adjutánsság.