ALKOTMÁNYOSSÁG főnév -ot, -a (csak egyes számban) (politika)
Alkotmányon alapuló államrend, ill. ennek megfelelő eljárás a törvényhozás, közigazgatás és igazságszolgáltatás területén. Az alkotmányosság bástyája; az alkotmányosság határain belül; az alkotmányosság lehetőségei szerint. Ügyel az alkotmányosságra. □ Fölülkerekedhetik egy európai anarchia az alkotmányosságon. (Kemény Zsigmond) Az alkotmányosság
ekkor még csak annyit jelentett
, hogy [Viktória] királynő elfogadta az elvet, hogy csak miniszterei által kormányoz. (Móricz Zsigmond) || a. Vminek alkotmányos volta, jellege. A rendelkezés, rendelet alkotmányossága; az uralom alkotmányossága.