ALÁRENDELŐ melléknév (nyelvtudomány)
Alárendelés (3) viszonyában levő. Alárendelő (összetett) mondatok: olyan összetett mondatok, amelyeknek tagjai nem egyenlő rangúak, s egyik függ a másiktól; alárendelő (mondat)viszony, összetétel, (szó)szerkezet. || a. Alárendelő kötőszó: mellékmondatot a főmondathoz kapcsoló k.