ALÁRENDELTSÉG [alárëndëltség, alárëndëlcség v. alárendëltség] főnév -et, -e [ë, e]
- 1. (választékos, hivatalos) Az a viszony, amelyben másnak a hatalmától, intézkedési jogától függ vki. Hivatali, szolgálati alárendeltség. Megszünteti az alárendeltséget. □ A herceg magát a császárral szemközt
minden alárendeltség alól
felmentené. (Eötvös József) Hiszen, ha oly kicsinyes lelketek
S alárendeltség oly szükségetek: Idézek én fel istent számotokra. (Madách Imre)
- 2. (ritka, nyelvtudomány) Összetett szavak v. mondatok tagjainak alárendelt viszonya. Az összetett mondatok egy részében nincs alárendeltség.
- alárendeltségi.