ABSZURD * melléknév (régies írva: absurd is) (választékos)
A valóságnak v. a gondolkodásnak a törvényeivel, az ismert tényekkel, a dolgok normális rendjével, az igazsággal szembetűnően ellenkező, az ellentmondást önmagában hordó (pl. fából vaskarika); képtelen, lehetetlen, esztelen, nevetséges. Abszurd állítás. Abszurd dolog azt képzelni, hogy
□ Okát nem látjuk
vallási előítéletekkel vagy inkább képtelenségekkel
szembeszállni, noha, absurd létükrül belsőnkben tökéletesen meg vagyunk győződve. (Széchenyi István) Csakis elmaradt
társadalmi élet tarthatta fenn azt az abszurd teoriát, mely magát lovagiasságnak nevezi. (Ady Endre)