ALÁZ tárgyas ige -tam, -ott, -zon (csak néhány állandósult szókapcsolatban) (
irodalmi nyelvben)
- 1. (csak hangsúlyos határozóval) Megszégyenítő helyzetbe juttat, nagyon megaláz vkit, vmit. Porig aláz. □ Polgárok! fájva emelek szavat, Mert a nemes szívnek fáj a nagyot Porig alázni. (Madách Imre) [A levél] Fabriciust
porig alázta. (Jókai Mór) || a. (hangsúlyos tárggyal v. határozóval) (ritka, költői) <Lelkileg> lever, lesújt. □ Hadi kürtté lett a gyenge dalú síp
Szívet emel, majd szívet aláz a bajnok ajakról. (Vörösmarty Mihály) [A szükség] lelkünk legnemesb részeit porba alázza. (Eötvös József) || b. (csak hangsúlyos határozóval) (ritka, költői) <Harc közben> levág, porba sújt. □ Viddin
Zongornak koponyáját földig alázta. (Vörösmarty Mihály)
- 2. (költői) Magát alázza: szerénykedik, rangjánál kisebbnek mutatja magát. □ Ott sunnyoga hátul az idegen Detre |
Tisztessége vagyon, de magát alázza. (Arany János)
- Igekötős igék: lealáz; megaláz.
- alázás; alázó; alázott.