ALAPÍTVÁNY főnév -t, -ok, -a (
jogtudomány)
Olyan vagyon, amelynek jövedelme művelődési, egészségügyi v. más köz- v. magáncélok szolgálatára van rendelve.
Jótékony, közérdekű, tanulmányi alapítvány; vmely alapítványt kezel; alapítványt létesít v.
tesz vmely célra. Az alapítványok felett a kormányhatóság felügyeletet gyakorolt. Az alapítvány jogi személy. □ Baja
évekig el fog tartani és nincs már számára az alapítványból több üres hely
Kénytelenek lesznek más kórháznak átadni. (Jókai Mór)
- Szóösszetétel(ek): közalapítvány.
- alapítványi; alapítványos.