ALÁSSAN határozószó, (bizalmas) ássan (népies, régies)
<Főleg kérést, köszönést jelentő igével kapcsolatban, közvetlen és udvarias stílusban, a kifejezés udvarias voltának nyomósítására:> alázatosan. Kérem, követem, → instálom alássan; alássan kérem; köszönöm alássan. □ Kérem alássan méltóságodat
(Eötvös József) Alássan megköszönöm, gazdasszonyom. (Móricz Zsigmond) || a. (finomkodó) <A mai nyelvben kérést jelentő igékkel együtt tartalmatlan formasággá vált szerénykedő kifejezés vmely közlés, kérdés bevezetésére, helyeslés, szabadkozás, tiltakozás enyhítésére.> Kérlek alássan, most talán induljunk. Mondd, kérlek alássan, mikor jöhetek? Igenis, kérem alássan. De kérlek alássan, mit képzelsz? □ Kimegyek én
a kertbe sétálni, kérem alássan. (Jókai Mór) Én kérem alássan
a pan doktort [= doktor urat] keresem. (Móricz Zsigmond) || b. (népies, régies) Jelentem alássan v. alássan jelentem: a) <udvariassági formula, annak kifejezésére, hogy a jelentést tevő a köteles tiszteletet megadja.> □ Jelentem alássan vitéz kapitány uram, megérkeztem. (Gárdonyi Géza); b) (tréfás) a régi katonai jelentéstétel hagyományos színpadi v. irodalmi változata.FD:"Idézet"/FD:"Idézet"FD:"Forrás"/FD:"Forrás"