ALARMÍROZ * tárgyas ige -tam, -ott, -zon
- 1. (katonaság, régies) <Katonaságot, rendőrséget, tűzoltóságot v. más szervet> riadóval (II. 1) v. egyéb módon azonnali cselekvésre készültségbe helyez v. sürgős intézkedésre utasít; riaszt. Alarmírozták a helyőrséget, a karhatalmi alakulatokat. □ A legközelebbi állomást kétségtelenül alarmírozta már a rendőrség sürgönye. (Hunyady Sándor)
- 2. (átvitt értelemben) Vki(ke)t, vmit nyugalmából felver, felriaszt, megriaszt. A hírek alarmírozták a községet, a lakosságot.
- alarmírozás; alarmírozó; alarmírozott; alarmíroztat.