Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ALAPELV [p-e] főnév
  • 1. (főként többes számban) (filozófia) Az emberi gondolkodás v. szemlélet természetében gyökerező olyan, önmagában világos, kétségbevonhatatlan tétel, amely tovább már nem bizonyítható, de igazolásra nem is szorul, s amelyből további tételek vezethetők le; axióma, alaptétel, alapigazság, sarktétel, sarkigazság. Logikai alapelvek; a logika alapelvei. || a. (tudományos) <Vmely tudományban> döntő fontosságú, a tudomány alapját alkotó tétel. Az atomelmélet alapelvei. || b. Vmely törvénynek, főként az alkotmánynak az a döntő jelentőségű elve, tétele, amely az egésznek jellegét, milyenségét meghatározza. □ A változások az alkotmány alapelvei közül valamelyiket fogják … megtámadni. (Kemény Zsigmond)
  • 2. (választékos) Vmely intézkedést, eljárást v. magatartást megszabó alapvető elv(i meggondolás). A polgári kereskedelem alapelve. Az én alapelvem az, hogy … Nem enged az alapelvekből. Alapelvül kell elfogadnunk azt, hogy …; alapelvül felállít, kitűz vmit. □ Az … alapelve az volt, hogy "aki nem terhel mást, az már segít". (Móricz Zsigmond)
  • alapelvi; alapelvű.