Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.
1. (kissé választékos) Olyan <tárgy, test>, amelynek nincs határozott alakja; szabálytalan formájú, idomtalan. Alaktalan test, tömeg. || a. (választékos) Körvonalaiban határozatlan, elmosódó, környezetével eggyé olvadó <jelenség>. Alaktalan árnyék, felhő, köd. A felhők alaktalanul gomolyognak. □ Túl a fényövön alaktalan köd borongott, s a gomolygó szürke gőz körülhullámozta a bűbájos ragyogó kört. (Jókai Mór) [A két birkózó] mintha csak egyetlenegy alaktalan test lett volna. (Mikszáth Kálmán)
2. (ásványtan) Olyan <ásvány>, amelynek atomjai rendezetlenül helyezkednek el; nem kristályos szerkezetű; amorf. Alaktalan szén.
3. (ritka) Olyan <irodalmi mű>, amelynek részei lazán függnek össze, aránytalan szerkezetű; megkomponálatlan, formátlan. □ Oly alaktalan eposz, mint [Tinódié] , nem ragad meg népi ajkon. (Arany János)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Határozott alakot nem öltő; határozatlan, elmosódó, szétfolyó. Alaktalan álmok, gondolatok. □ Alaktalan álmok közt bolyg gyúlékony képzelődése. (Kemény Zsigmond) Valami névtelen, alaktalan zsibongás terjed a város fölött. (Jókai Mór) || a. (költői) Alaktalan éj, sötétség: az é., a s. mint a határozott körvonalak elmosódásának okozója. □ S látjátok amott Osziánt? | Az éjszaki tenger örök ködü földén Vad szikla fölött viharokkal együtt Harsogja dalát az alaktalan éjben. (Petőfi Sándor) Feszíti szemét az alaktalan éjbe. (Arany János)