ALÁHULL tárgyatlan ige, (
ritka) aláhullik
Lehull, leesik. □ Ha megérik a gyümölcs, fájárul Magától a földre hull alá. (Petőfi Sándor) Dénes szemeiből
egy pár öreg könny hullott alá. (Tolnai Lajos) [A pernye] szakadatlanul aláhull az óriás kürtőkből. (Herczeg Ferenc) || a. (
költői) □ Piroska! Piroska! |
Pünkösti virág, kit e dalomnak bájul Tűztem homlokára, így kell, hogy aláhúllj? (Arany János) || b. <Fej, kar> lehanyatlik, leesik. □ Karja aláhullott. (Kemény Zsigmond) || c. (
irodalmi nyelvben) <Haj> leomlik. □ Ősz fürtei kuszáltan hullottak alá szemeire. (Tolnai Lajos)
- aláhulladozik; aláhullás; aláhulló; aláhullott.