Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

ALACSONYÍT
ALACSONYODIK
ALACSONYRENDŰ
ALACSONYSÁG
ALÁDÚCOL
ALÁERESZKEDIK
ALÁÉRTÉKEL
ALÁFALAZ
ALÁFEKSZIK
ALÁFELÉ
ALÁFEST
ALÁFESTÉS
ALÁFIRKANT
ALÁFOLYIK
ALÁFORDÍT
ALÁFORDUL
ALÁFUT
ALÁFŰT
ALAGCSŐ
ALAGCSÖVEZ

ALÁRENDELÉS főnév -t, -ek, -e
  • 1. (választékos) Az alárendel (1–3) igével kifejezett cselekvés, működés, eljárás. □ A béke csak a gyengébb fél érdekeinek alárendelésében állhat. (Eötvös József)
  • 2. (választékos) az a helyzet, amelyben vki, vmi vkinek, vminek a rendelkezését köteles elismerni; alárendeltség (1). Az alárendelés tudatossága és önkéntessége fokozza a fegyelmet.
  • 3. (nyelvtudomány) Alárendelés v. alárendelés viszonya: az a mondattani viszony, amelyben az egyik tag a másiknak alanya, tárgya, határozója v. jelzője, ill. értelmezője. Többszörös alárendelés; az alárendelés főbb típusai.
  • alárendeléses; alárendelési.