ABSZURDUM * főnév -ot, -a (régies írva: absurdum is) (választékos)
Abszurd, képtelen, nevetséges dolog; lehetetlenség, képtelenség, esztelenség. Abszurdum, amiket mond. Ez tiszta abszurdum. A feltevés, a rágalom abszurdumnak bizonyult. Ad abszurdum visz vmit: a képtelenségig túlozza, fokozza, ellentmondásos voltát kimutatja. □ Absurdumok is csúsztak ki vigyázatlan szájából. (Széchenyi István) Még most is itt ez az edény? kiáltotta a vénleány no ez mégis abszurdum. (Móricz Zsigmond)