ALAPTERMÉSZET főnév (főleg személyragos alakban) (kissé
választékos)
Vkinek igazi, valódi természete, legfőbb lelki sajátsága, melyből jellemző cselekvése, ill. magatartása származik. □ Alaptermészete az volt, hogy a panaszkodóknak soha egyetlen szavát sem hitte el. (Krúdy Gyula) || a. Ebben gyökerező tulajdonság.
Alaptermészete a fukarság.