Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

AKOL főnév aklot, akla
  • 1. (népies) Rudakból, szálfákból összerótt, a jószág, kül. juhok összetartására való kerítésféle, ill. az ezzel körülzárt hely a legelőn. Az akol végéhez épített félszer. Akolba tereli a nyájat. || a. (népies) Egyetlen tágas helyiségből álló istállószerű épület, amelyben a juhok éjjel v. a legelésre kedvezőtlen időben tartózkodnak. Új aklot építtetett a juhoknak. □ A tél jöttével én saját tanyám felé, | ő Láios aklába hajtá nyájait. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás) || b. (átvitt értelemben, vallásügy) Egy akol, egy pásztor: <katolikus felfogás szerint> az az állapot, melyben minden hivő a katolikus egyházba tartozik.
  • 2. (tájszó) <Rekesztő halászatban> vejszeszerű elkerített hely. □ Vágjatok faágat, szúrjátok le sűrűn a víz fenekére, készítsetek belőle aklot. (Eötvös Károly)
  • Szóösszetétel(ek): juhakol.