Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

AKNAMUNKA
AKNARAKÓ
AKNAROBBANÁS
AKNÁS [1]
AKNÁS [2]
AKNÁSÍT
AKNÁSZ [1]
AKNÁSZ [2]
AKNASZEDŐ
AKNASZÉN
AKNASZILÁNK
AKNATALÁLAT
AKNATÖLCSÉR
AKNATŰZ [1]
AKNATŰZ [2]
AKNAVETŐ
AKNÁZ
AKNAZÁR
AKÓ
AKOL

AKCENTUS [ë] főnév -t, -ok, -a (régies írva: accentus is)
  • 1. (választékos) Hangsúly (1, 1a).
  • 2. (választékos) A beszéd ejtésmódja, kül. hangképzése, hanglejtése, hangsúlyozása. Idegen az akcentusa. Éles akcentussal beszél. □ A magyar szót németes accentussal ejti. (Jókai Mór) Kérő accentussal szólt. (Tolnai Lajos)
  • 3. (nyelvtudomány, régies) <Szövegben egy-egy betűn> a hangsúly jele. Ennek az írónak a görög szövegében nincs akcentus.
  • akcentusos; akcentusú.