AKKORD [1] főnév -ot, -ja (zene)
Legalább három különböző magasságú zenei hangnak egyidejű hangzása; hangzat. Dúr, moll, tört akkord. A legegyszerűbb akkord a hármashangzat. || a. Ilyen viszonyban levő hangok együtt. A kezdő akkord; a végső v. utolsó akkord (átvitt értelemben is): <vminek, különösen vmely kapcsolatnak, viszonynak a megszűnésében, megszakadásában> a záró, befejező mozzanat. Folytonos mulasztásai után a végső akkord elbocsátása volt. Néhány akkordot ütött le a zongorán. □ És most a Pokol muzsikál: | Fülünkben száz és szörnyű akkord. (Ady Endre) Ó régi nyár, a zongorán egy akkord Fölsírt és mélyen a szívünkbe markolt. (Juhász Gyula)