Súgó: A kereső alapesetben a szótár teljes szövegében keres. A találatok húszasával lapozhatók a nyíl ikonokkal előre és hátra. A "kuty" kezdetű szócikkekhez pipálja ki a Csak címszóban opciót és ezt írja a keresőmezőbe (csillaggal a végén): kuty* (és nyomja meg az Enter-t vagy kattintson a nagyító ikonra). A más szócikkekre való hivatkozásokon (v. ö. és l.) nincsenek linkek, ezért a hivatkozott címszóra rá kell keresni.

AKASZTÓS
AKASZTOTT
AKCENTUS
AKCEPTÁL
AKCIÓ
AKCIÓKÉPES
AKCIÓS
AKI
AKKÉNT
AKKÉPPEN
AKKLIMATIZÁL
AKKLIMATIZÁLÓDIK
AKKOMMODÁL
AKKOR
AKKORA
AKKORÁBAN
AKKORÁRA
AKKORD [1]
AKKORD [2]
AKKORDBÉR

AKCENTUS [ë] főnév -t, -ok, -a (régies írva: accentus is)
  • 1. (választékos) Hangsúly (1, 1a).
  • 2. (választékos) A beszéd ejtésmódja, kül. hangképzése, hanglejtése, hangsúlyozása. Idegen az akcentusa. Éles akcentussal beszél. □ A magyar szót németes accentussal ejti. (Jókai Mór) Kérő accentussal szólt. (Tolnai Lajos)
  • 3. (nyelvtudomány, régies) <Szövegben egy-egy betűn> a hangsúly jele. Ennek az írónak a görög szövegében nincs akcentus.
  • akcentusos; akcentusú.